Rólam

Karaffa Attila – Önéletrajz

„Szolgálatra jelentkezem!”

Gyökereim, családom

1980. március 8-án születtem Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen. Szülővárosomhoz, annak közösségéhez, történelméhez és hagyományaihoz egész életemben szoros szálak fűztek. Büszke vagyok arra, hogy dunaszerdahelyi vagyok, és arra is, hogy munkámmal hozzájárulhatok városunk fejlődéséhez.

Tisztességes, becsületes munkáscsaládban nevelkedtem. Szüleim egész életükben szorgalmasan dolgoztak, példájukkal a munka, a kitartás, a hit és a család megbecsülésére tanítottak.

Bátyám, ThDr. Karaffa János római katolikus lelkipásztorként és egyetemi lelkészként szolgálta a felvidéki és az egyetemes magyar katolikus közösséget 2021. június 23-án bekövetkezett haláláig. Élete, hite és közösségért végzett szolgálata ma is meghatározó példa számomra.

Nős vagyok, feleségem, Tímea óvodapedagógus. Családunk legnagyobb öröme, hogy 2020-ban megszületett leánygyermekünk, Emese. A család számomra a legfontosabb érték, az a biztos háttér, amely erőt és támogatást ad a mindennapokban.

Tanulmányaim és a közösségi szolgálat kezdete

Tanulmányaimat az egykori Komenský utcai, ma Kodály Zoltán nevét viselő alapiskolában kezdtem, majd a Szent János Egyházi Alapiskolában fejeztem be. Ezt követően a dunaszerdahelyi magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiztem.

Felsőfokú tanulmányaimat Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Főiskolai Karán folytattam, ahol hittanári oklevelet szereztem.

A közösségi munka már fiatalon életem részévé vált. 1993-ban csatlakoztam a helyi cserkészcsapathoz, ahol hosszú éveken keresztül tevékenykedtem. A cserkészet megtanított a felelősségvállalásra, az összetartozás erejére, a fiatalok nevelésének fontosságára és arra, hogy a közösség szolgálata nem csupán feladat, hanem hivatás.

A Pázmaneum és a keresztény értékek szolgálatában

2005-től a Pázmaneum Polgári Társulás titkáraként dolgoztam, majd 2021-ben a társulás elnökévé választottak.

A Pázmaneum tevékenységének középpontjában a keresztény értékek megőrzése, a magyar nemzeti és kulturális örökség ápolása, a közösségépítés, valamint a történelmi emlékezet továbbadása áll.

Az elmúlt évtizedek során számos kulturális, egyházi és közösségi rendezvény, megemlékezés, konferencia és találkozó szervezésében vehettem részt. Különösen fontos számomra, hogy a felvidéki magyarság megőrizze hitét, anyanyelvét, hagyományait és közösségi összetartozását.

Hiszem, hogy múltunk ismerete és értékeink tisztelete nélkül nem építhetünk biztos jövőt.

Közéleti és önkormányzati tevékenységem

A közélet iránti érdeklődésem és a magyar közösség iránt érzett felelősségem vezetett oda, hogy 1999-ben beléptem a Magyar Koalíció Pártjába, amelynek politikai örökségét ma a Magyar Szövetség viszi tovább.

2010-ben választottak meg először Dunaszerdahely városi önkormányzatának képviselőjévé. Azóta folyamatosan részt veszek szülővárosom közéletében és az önkormányzati munkában.

2018-tól Dr. Hájos Zoltán polgármester felkérésére Dunaszerdahely alpolgármestereként tevékenykedem.

Munkám során mindig arra törekedtem, hogy a város fejlődése mellett az itt élő emberek mindennapi problémáira és igényeire is figyelmet fordítsak. Fontosnak tartom az intézmények, civil szervezetek, egyházi közösségek és a lakosság közötti együttműködést.

Meggyőződésem, hogy egy város igazi erejét nem csupán épületei, útjai és beruházásai jelentik, hanem elsősorban az ott élő emberek, közösségek és az egymás iránt érzett felelősség.

Politikai hitvallásom a szolgálat. Számomra a közéleti szerepvállalás nem öncélú tevékenység, hanem lehetőség arra, hogy tegyek szülővárosomért és annak lakosaiért.

Példaképem Esterházy János, a felvidéki magyarság mártírpolitikusa, aki életével és helytállásával tett tanúságot keresztény hitéről, magyarságáról és az emberi méltóság tiszteletéről.

Kulturális tevékenységem és elismeréseim

A közéleti munka mellett mindig fontos szerepet töltött be életemben a kultúra, a fényképezés és helytörténeti örökségünk megőrzése.

2022-ben több kitüntetett társammal együtt Ex Libris Díjban részesültem, amely a Magyar Művészetért Díjrendszer elismerése.

2026-ban Budapesten a Magyar Kultúra Lovagjává avattak a magyar kultúra határon túli ápolásáért végzett tevékenységem elismeréseként.

Ezeket a kitüntetéseket nemcsak személyes elismerésnek, hanem közösségi munkám visszaigazolásának is tekintem. Egyúttal ösztönzést jelentenek arra, hogy továbbra is elkötelezetten dolgozzam a magyar kultúra és a felvidéki magyarság értékeinek megőrzéséért.

Fényképezés, helytörténet és könyveim

Szabadidőmben szívesen foglalkozom Dunaszerdahely történetével, régi fényképek és képeslapok gyűjtésével, valamint fényképezéssel.

Lokálpatriótaként különösen fontosnak tartom szülővárosom múltjának dokumentálását. Magángyűjteményemben régi dunaszerdahelyi fényképeket és képeslapokat őrzök, amelyek városunk egykori utcáit, épületeit, tereit és mindennapi életét mutatják be.

2013-ban rendeztem meg első önálló fényképkiállításomat Dunaszerdahelyen. Azóta alkotásaimat vándorkiállítások keretében a Felvidék és Magyarország számos településén bemutathattam.

2020-ban jelent meg első könyvem, a Felvidéki szemmel, amelyben fényképeimen keresztül mutatom be szülőföldünk értékeit és szépségeit.

2023-ban látott napvilágot második kötetem, a Szurkolói szemmel, amely közel száz oldalon, gazdag fényképanyaggal idézi fel a dunaszerdahelyi DAC labdarúgócsapatához kötődő élményeimet, gondolataimat és a szurkolói közösség különleges világát.

2026-ban kezdődött meg újabb könyvem, a Szerdahelyi képes(lap)ozó szerkesztése, amely magángyűjteményem legértékesebb darabjain keresztül kívánja bemutatni Dunaszerdahely régi arcát, eltűnt épületeit és megőrzésre érdemes történelmi emlékeit.

Célom, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak.

A DAC és a sárga-kék szív

A labdarúgás, különösen a dunaszerdahelyi DAC szeretete gyermekkorom óta életem része. Édesapám nevelt DAC-szurkolónak, és ez a kötődés az évek során csak tovább erősödött bennem.

Számomra a DAC sokkal több, mint egy futballcsapat. Közösséget, összetartozást, hagyományt és dunaszerdahelyi identitást jelent. A sárga-kék színek szeretete generációkat köt össze, és különleges helyet foglal el városunk életében.

Hitvallásom – szolgálni szülővárosomat

Egész életemet meghatározza a szülőföldemhez, Dunaszerdahelyhez, a keresztény értékekhez és a magyar közösséghez való ragaszkodás.

Hiszek abban, hogy a közösségért végzett munka akkor igazán értékes, ha azt becsülettel, alázattal, kitartással és az emberek iránti tisztelettel végezzük.

Fontos számomra, hogy Dunaszerdahely olyan város legyen, ahol minden polgár otthon érezheti magát, ahol tiszteljük múltunkat, megbecsüljük jelenünk értékeit, és felelősséggel építjük közös jövőnket.

Szülővárosom nem csupán a lakóhelyem, hanem az otthonom, az örökségem és a szolgálatom helye.

Ezért vallom ma is:

„Szolgálatra jelentkezem!”

Karaffa Attila

Dunaszerdahely alpolgármestere, a Pázmaneum Polgári Társulás elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja